2020 márciusában bekövetkezett, amire előtte már fél éve vártam: végre nem kellett rohannom sehová, végre csak otthonról dolgozhattam, végre, végre, végre….! Hogy mire fel volt ez a nagy öröm?
Az előző év tartalmából…
Az előző évem minden perce ki volt számolva, és a 2020 eleje is. Ha csak 5 perc késésben voltam magamhoz képest, már borult a napom. A közösségi médiát is csak kizárólag szigorúan abban a holt időben engedélyeztem magamnak, amikor tömegközlekedéssel utaztam, vagy épp késett a tanítványom, kliensem. Ehhez képest a Covid önkéntes karanténban időmilliomosnak éreztem magamat a home office-ban és szárnyaltam. Így is sok munkám volt: tanítványaim az üzleti angol tanulást folytatták online és cochee ügyfeleimnek is megfelelt az internetes közeg a folyamataik folytatásához, vagy éppen az új helyzet kapcsán felmerülő céljaik kialakításához, támogatáshoz.
Aztán május elején kezdtem észrevenni, hogy ellátogatva egy-egy szakmai hirdető felületre, „gyűjtő” oldalra olyan árakkal szembesültem, melyekkel újdonsült , önjelölt „kollégáim” kínálták a szolgáltatásaikat, hogy kapaszkodnom kellett, mint a hullámvasúton lefelé menet. Szóval elkezdődött a zuhanás, árzuhanás… Ahogy teltek a hetek, a helyzet csak fokozódott. Nem tudtam hogyan és mikor lesz ennek vége, de kezdtem elveszíteni a toleranciámat, amikor olyan hirdetéseket láttam, ahol az állítólagos „nyelvtanár” csak maximum középfokú szintig vállalt órákat, vagy az állítólagos „coach” tanácsadással szolgált. Mára sajnos elérte azt a mennyiséget az ilyen állítólagos szakemberek által nyújtott szolgáltatás, hogy csak kapkodom a fejemet.
Kíváncsian vártam a „kuruzsló törvény” alakulását. A kép még mindig nem teljesen tiszta, de biztató. Nagyon remélem, hogy nem vágják egy tollvonással ketté azt a befektetett időt, energiát és pénzt, amit eddig a coach szakma tanulására fordítottam.
Aztán megjelent, hogy a KATA változni fog. Személy szerint nekem ez konkrétan azt jelenti, hogy az évek alatt felépített saját „brand”-emet – mely szerint igyekeztem összpontosítani megbízásaimat minél kevesebb vállalathoz, minél több dolgozó képzésében részt venni – most egyszerűen úgy megadóztatják a magas számlázási érték miatt, hogy azt kezdtem érezni, hogy mindez hiábavaló volt. Akkora pofont kaptam, hogy a másikat a fal adta.
Majd meglepetésként, mintegy „hab” a tortán az új felnőttképzési törvény…
Aztán ahogy mindez, mintegy lavinaként rám zúdult, Optimista és persze Coach – mindkettő szándékosan nagy betűvel – lévén igyekszem mindennek a pozitív oldalát nézni. A kiinduló gondolatom az volt márciusban, hogy tisztulnia kell a piacnak, mert az új, önjelölt „kollégák” nagy kárt okozhatnak bizonyos szakmák „image”-ében, a megbízhatóságukat tekintve. Nos, talán ez a kívánságom teljesül, remélem.
Bár még nem tudom, hogy hogyan fognak működni a gyakorlatban a fönt felsorolt változások, de az biztos, hogy csak azok fognak alkalmazkodni és lépéseket tenni a szabályozásoknak való megfelelés felé, akik tényleg hivatásuknak tekintik a szakmájukat, szakmáikat.
Bízom benne a hullámvasút pályája felfelé fog ívelni és nem fogunk kiesni az ülésből.
Öveket becsatolni, kapaszkodjunk!